Különösen a kezdő trédereknél lehet megfigyelni, ha elindítanak egy trédet, akkor nem tudnak elszakadni a képernyőtől. Figyelik, most lement 3 pípet, most le 2-t, megint 2-t. Ojé, nem jó irányban vagyok.. Az árfolyam felmegy megint néhány pípet. Huu ezt megúsztam, mégis jól eltaláltam. Együtt élnek a tréddel, ami óhatatlanul oda vezet, hogy előbb-utóbb beavatkoznak. Módosítják a célárat, vagy mindig többet engedve a stoppnak, remélik megússzák a kistoppolódást. Az amerikaiak mondják: “Don’t love the trade”. Szó szerint: Ne szeresd a trédet. Minnél többet követi valaki az eseményeket annál biztosabb, hogy be fog avatkozni. Legtöbbször egy idő előtti (célár előtti) zárással. Nem is annyira a megnyert pénz miatt teszik ezt, hanem nem bírják a feszültséget, nem bírják annak a lehetőségét, hogy kevesebbet nyernek, vagy hogy kistoppolódnak. A “Financial Behaviour” a pszichológia egy speciális ága a pénzpiac szereplőinek pszichikai mozgatórugóit kutatja. Legfontosabb felismerésük, hogy a veszteségtől való félelem, egy sokkal erősebb emóció, mint a nyereség utáni vágy. Szinte minden esetben a veszteségtől menekülnek a tréderek. Az ember még ésszerűtlen cselekedetekre is képes, csak nehogy veszítsen.
Csináltak egy kísérletet: egy 20 dolláros bankjegyre lehetett licitálni. Így ez túl egyszerű lenne, úgyhogy még egy szabály van: a második helyezettnek ki kell fizetnie utolsó ajánlatát.
Mondanom sem kell a bankjegy minden menetben, különböző résztvevőkkel, mindig többért kelt el, mint amennyit ér. Nevezetesen 20 dollárt. Inkább hajlandóak voltak a résztvevők többet fizetni a huszasért, csak nehogy veszítsenek.
A lényeg: 1 tréd, nem tréd. Csak 1 a sok közül, melyek összege kiadja a havi keresetet. Nem ésszerű tehát előbb zárni, csak a saját nyereségedet vágod meg. Persze kevesen állják meg, hogy ne kövessék a tréd alakulását, de pl. H1-en elég óránként ránézni. Ne hagyd, hogy kialakuljon egy emocionális kötődés a trédhez. Mint mondtam, ez csak 1 a sok közül.
