A következő hónaptól kezdve a Google egy új kísérleti funkciót vezet be a Chrome-ban, a világ legnépszerűbb böngészőjében, melyen keresztül becslések szerint 3 milliárd ember olvassa és járul hozzá az internethez: egy mesterséges intelligencia alapú írássegédet. A vállalat szerint „az interneten írni ijesztő lehet, különösen, ha valaki nyilvános helyeken vagy fórumokon szeretné megfogalmazni gondolatait”. A Chrome új eszköze segít a felhasználóknak „magabiztosabban írni”, legyen szó egy éttermi véleményről, egy baráti RSVP-ről partira, vagy egy lakásbérléssel kapcsolatos hivatalos megkeresésről.
Az AI asszisztensek az utóbbi időben rohamosan terjednek a népszerű szoftverekben, ahogy a fejlesztők képesek kódolni őket. A Google hónapok óta teszteli a generatív AI-t a Gmailben, az Android üzenetküldőben és a Docsban, míg a Microsoft hasonló funkciókat adott hozzá az Office-hoz, az Edge böngészőjéhez és magához a Windowshoz. Ez a fejlemény tehát alapvetően elkerülhetetlen volt, hiszen az „segíts írni” gombok és funkciók természetes kiterjesztései a javasolt válaszoknak, sőt még a helyesírás-ellenőrzőnek is. A Google rendelkezik a technológiával, hogy ezt megépítse, és oka van azt hinni, hogy legalább néhány Chrome-felhasználó szívesen használni fogja. Milliárdok már most is használnak olyan szoftvereket, mint a ChatGPT és az Anthropic, szövegek generálására, amelyeket aztán gyakorlatilag minden elképzelhető kontextusban bevetnek. Csak idő kérdése volt, hogy a Google beépítsen valami hasonlót a Chrome-ba – amint tudta, meg is tette.
A bevezetéskor ez egy jobb kattintással elérhető funkció lesz, korlátozott tesztelésben. Ha hasonlóan működik majd, mint a Google Docsba épített generatív AI eszközök, akkor ugyanolyan könnyű lesz figyelmen kívül hagyni, mint használni. A generatív AI bevezetések között azonban ez egy jelentős lépés. Először fordul elő, hogy potenciálisan milliárdok szembesülnek azzal a lehetőséggel, hogy szoftver írjon helyettük, gyakorlatilag minden online kontextusban: nemcsak e-mailekben vagy dokumentumokban, hanem közösségi média oldalakon, komment szekciókban, fórumokon, termékértékelésekben, visszajelzési űrlapokon, álláspályázatokban és chat platformokon. A Google statisztikailag valószínű válaszokat kínál majd a felhasználóknak, valamint lehetőségeket azok rövidebbé vagy hosszabbá tételére, illetve hangnemük módosítására, ahelyett, hogy az emberek maguk posztolnák. Az internet, ahogyan ismerjük, alapvetően milliárdnyi ember eredménye, akik milliárdnyi böngésző szövegdobozába írnak azzal a szándékkal, hogy más embereket elérjenek. A keresés, olvasás, vásárlás és barangolás élménye az interneten nagymértékben függött más felhasználók által hozzájárult szövegtől és médiától, gyakran ingyen és az emberközpontú rendszerekben való részvétel égisze alatt – vagyis önmagukként, vagy önmaguk valamely változatában, más emberekre gondolva. Mi történik, ha a szövegdobozok maguktól töltődnek ki?
Az ilyen funkciók, többek között, hatalmas tesztjei lesznek annak, hogy az emberek valójában hogyan szeretnék használni a generatív AI-t. A szöveggenerálás már most is népszerű azokban a helyzetekben, amikor az embereknek erősen mesterséges hangnemet és stílust kell produkálniuk – például a ChatGPT felhasználók kezdettől fogva vonzónak találták önéletrajzok és motivációs levelek írásához (bár számos okból nem világos, hogy ez jó ötlet-e). Van-e értelme egy „segíts írni” gombnak egy Reddit-szál, egy feltüzelt komment szekció, egy barát posztjára adott vicces válasz, egy Goodreads vélemény vagy egy Amazon termékoldal kontextusában? Ezek olyan kontextusok, ahol az emberiség bizonyítéka értékes, és ahol a generált szöveg átlagolt hangnemét kompetens spamnek olvashatnák.
Optimista becslések szerint, az elmúlt hat hónapban hasonló eszközökhöz való hozzáférés alapján, sok és talán a legtöbb esetben abszurdnak vagy helytelennek fogják érezni a használatukat – mintha produktivitás növelő trükköket préselnének alapvetően társas helyzetekbe, bogárszemű Clippy-k lebegnének kínosan a komment szálak mellett, eszközök, amelyek olyan kontextusban mutatkoznak be, ahol használatuk furcsa és már-már sértő lenne. Az AI szöveggenerálásnak van értelme, ha olyan emberektől kell tartalmat kinyerni, akik nem különösebben akarnak azt előállítani: egy feladat, egy hétköznapi munkatevékenység vagy egy egyszerűen kitöltendő űrlap formájában. Ezek olyan helyzetek, amelyek már valamilyen módon dehumanizáltak. Kevésbé antagonisztikus forgatókönyvekben, ahol az a lényeg, hogy önmagadként írj – alapvetően az egész kategória, amit önkéntes, kompenzáció nélküli „posztolásnak” vagy „társas interakciónak” nevezhetnénk –, a generatív AI használata furcsa választásnak tűnhet, antiszociálisnak, önpusztítónak, hatástalannak és a spamtől megkülönböztethetetlennek. Ha AI-t használsz egy Facebook komment generálására, miért is posztolnál egyáltalán? Talán a szöveggenerálás milliárdnyi felhasználó elé kerül, és legtöbbjük nemet mond rá, legtöbbször, és a generatív AI transzformatív korszaka ehelyett egy valamivel határozottabb nyelvtani ellenőrző formáját ölti. Ez azt jelentené – vagy legalábbis előre jelezné – az elvárások leereszkedését arra vonatkozóan, hogy ez a technológia általában merre tart. Mindenesetre a Google hamarosan megtudja.
Érdemes azonban furcsább kimeneteleket is elképzelni, részben azért, mert az automatizálás már eddig is mit tett az internettel, és hogyan kezdték a viszonylag réteges felhasználási esetek befolyásolni az internetet mindenki más számára. A ChatGPT-hez hasonló eszközök megjelenése óta a keresési eredményeket – amelyeket a Google szintén tervez kiegészíteni vagy helyettesíteni generált szöveggel – elárasztotta az elfogadható (legalábbis a Google számára) generált tartalom, ami az SEO-csalit már most is alig kezelhető problémáját teljes válsággá tette az online keresés alapvető funkciója szempontjából. Tavaly, a csökkenő keresési minőség enyhítése érdekében, a Google elkezdett több „perspektívát” felszínre hozni, ami az ő kifejezésük az „első kézből szerzett tapasztalattal” rendelkező emberek bejegyzéseire „közösségi média platformokon, fórumokon és más közösségekben”. Ezek alapvetően olyan posztok, amelyek kategorikusan kevésbé valószínű, hogy SEO-vezérelt spam lennének, mivel emberi közönségnek készültek, nem keresési algoritmusnak. Hamarosan, a Chrome-mal, a Google több szintetikus tartalmat hív majd meg az összes ilyen „perspektíva” megmaradt forrásába a nyílt interneten. Ami, félretéve, hogy ez mit jelent a felhasználók számára, nagy része annak a korpusznak, amelyen a Google eredetileg az AI eszközeit képzi, így a Google arra kényszerül, hogy következő generációs AI-ját az előző generáció által generált anyagon képezze, ami nem hangzik ideálisnak a Google számára.
A Google történetének szűkebb kontextusában tehát a szöveggenerálás egy tendencia folytatásaként értelmezhető, egyre határozottabb automatizálási folyamat eszkalációjaként – a tartalom felfedezése, kategorizálása, terjesztése és most már létrehozása terén –, amely csak egy irányba mutatott. A nyílt internet lassú halálának kontextusában, olyan okokból, amelyek megelőzik az AI-t – nevezetesen az összes online interakció kommercializálódása és az üzleti modell ezt követő összeomlása, amellyel kereskedelmi forgalomba hozták –, valószínűleg inkább szimbolikus, mint következményes.
Mindazonáltal, legalábbis elvárhatjuk, hogy a szöveggeneráló eszközök széleskörű bevezetése megváltoztatja az internet azon részeinek textúráját, amelyek többé-kevésbé érintetlenek és funkcionálisak maradtak, mint olyan terek, ahol az emberek beszélnek egymással és önkéntesen, segítőkészen osztanak meg információkat – figyelj, Reddit és Wikipédia –, és finoman megváltoztatja a felhasználók érzéseit az ilyen projektekhez való hozzájárulásról. Más szóval, megvan a technológiánk egy olyan webhez, amely saját magát publikálja. Vajon bárki el akarja majd olvasni?
