Edit Template

Miért teszünk meg dolgokat, amiről tudjuk, hogy nem kellene megtennünk?

Az ember büszke rá, hogy inteligenciájával kiemelkedik az állatvilágból. Tehát egy olyan lénynek tartjuk magunkat, aki döntéseit megfontolja és logikai alapon határoz el ezt, vagy azt.

Ezzel, csak egy gond van – ez egyszerűen nem igaz. Döntéseink nagy részének emócionláis mozgató rugója van, akkor is, ha ezzel tudatosan ártunk magunknak.

Engedjék meg, hogy elmeséljek 2 kísérletet, melyeket a Michigani egyetem pszichológiai tanszékén végeztek el.

Olyan önkénteseket kerestek, akik kettesével véve ugyan annál a cégnél dolgoztak, lehetőleg hasonló munkakörben és lehetőleg felületesen még ismerték is egymást. Nem barátokat, hanem inkáb konkurenseket. Két csoportra lettek osztva, a két résztvevő közül az egyik az adományozó, a másik a fogadó csoportba tartozott. Minden adományozó kapott 100 dollárt és a feladatot, ossza el kollégájával a pénzt, úgy ahogy helyesnek tartják. Miután megtörtént az elosztás, közölték a második szabályt: a fogadónak jogában állt elfogadni a pénzt, vagy visszautasítani az ajánlatot. Ez esetben azonban mindkettőnek vissza kellett adni a pénzt.

Láss csodát: azok, akik az elosztást igazságtalannak találták, azok döntő része inkább visszaadta a pénzt, s így mindenki üres kézzel mehetett haza. Magyarul nevezhetjük igazságérzetnek, vagy akár bosszúnak, de inkább lemondtak a pénzről, mert nem nekik lett igazuk. Logikailag nézve ez buta döntés, hiszen jobb, mondjuk 40 dollárral hazamenni, mint semennyivel.

Emóció dönt, nem a logika.

A másik kísérletben egy 20 dolláros bankjegyre lehetett licitálni 1 dolláros lépésekben. Aki a legtöbbet ajánl, azé a huszas, a második helyezettnek azonban ki kell fizetni utolsó árajánlatát. A kísérlet irányítói igyekeztek gyorsítani a történéseket, teátrális kalapácsos licitálást rendezve. A kísérletet többször, különböző emberekkel elvégezték, és a huszas 10-ből 8 menetben drágábban kelt el mint amennyit , vagyis 20 dollárt, ért. Itt a veszteségtől való félelem késztette a delikvenseket a logikátlan döntésekre, hogy nehogy veszítsenek, inkább veszítettek. Abszurd, nem?

Ha fut egy tréd és a gép előtt ülve követed, kialakul egy emócionális kapcsolat a tréddel. Már csak idő kérdése mikor fogsz beavatkozni, felrúgva a stratégia exit szabályait. Az amik azt mondják “Don’t love the trade” – ne szeress bele a trédbe. Gondoljatok erre mielőtt idő előtt bezártok egy trédet, itt is a már meglévő nyeremény elvesztése arra készteti a trédert, hogy inkább megvágja saját nyereségét, ami a hó végi kimutatásban bizony hiányozni fog.

A németek pedig azt ajánlják, hogy “Den Kopf freizukriegen”, ami annyit tesz, hogy a fejet (agyat) szabaddá tenni (a pszichológiai nyomástól).

Kommentáld!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hasonló témák

A szerkesztő válogatása

  • All Post
  • Business - Gazdaság
  • Oktatás
  • Technológia
  • Trading - kereskedés
    •   Back
    • Elemzés
    • Kripto devizák
    • Forex
    • Részvények, Indexek
    • Pszichológia

Utolsó cikkek

  • All Post
  • Trading - kereskedés
    •   Back
    • Elemzés
    • Kripto devizák
    • Forex
    • Részvények, Indexek
    • Pszichológia

TURTLE
TANFOLYAM

A híres kísérlet után kapta nevét a kezdőknek szánt tanfolyamunk. Az alapoktól indulva, konkrét stratégiákig jutunk el.

KEZDŐKBŐL PROFIKAT

Célunk egy olyan gazdasági magazin létrehozása, amely elősegíti a hazai gazdasági tudatosság növekedését, és hozzájárul a tőzsdéhez, a devizakereskedelemhez, valamint más befektetési formákhoz való pozitívabb hozzáállás kialakításához.

Szerkesztők

Várkuti Géza

Fáy Péter

Csákó Zsuzsanna

Polyánszky Attila

Company

Obsydium Ltd.

TIN 60141463P
VAT CY60141463P

Christodolou Sozou 15
3035 Limassol CY

© 1997-2025 Obsydium Ltd.

Az egyes gazdasági adatok közlése, nem minősül befektetési tanácsadásnak, kizárólag a forrás véleményét tükrözik.